Megint RÁ gondolt...-Vajon most hol jár,mit csinál?
Ismét eszébejutott, ahogy vígasztalta akkor a fiút a csalódása után.Hogyan tartották vissza a nagyobbik lányával, hogy ne költözzön el a nagybátyjához.
Miket mondott neki, hogy lelket öntsön belé.Szinte ujra hallja a saját hangját...
-Soha ne futamodj meg a problémák elöl, mert azokat meg kell oldani!-nem költözhetsz mindig, ha valami sérelem ér, és elkezdték énekelni neki a Cserháti- Árva fiú című számát.
Nem költözött maradt!!!
...és ő már akkor szerette.Nem szerelemmel akkor még nem, hanem mintha a fia lett volna. Minden nap jött munkaután, ő megetette,(mert mindig ugy főzött, hogy neki is jusson) és beszélgettek, nevetgéltek, bohóckodtak.
Amit kellett megcsinálták, hol együtt, hol külön-külön, de a női és a férfi munka is kész volt a ház körül.
A fiú és a nagyobbik lánya nagyon jó barátok lettek,s ha a lány otthon volt a fiú mindenfigyelmét rá forditotta. Együtt jártak sétálni, szórakozni.Sokszor éjszakákba nyúló beszélgetéseket folytattak otthon a konyhában.
Emlékszik- gyakran kiment és bosszantotta, hogy olyan sokáig ott van a fiú.
...később rájött nem az bosszantja igazán, hanem hogy nemtudja most milyen kapcsolat van közöttük. Igen már akkor vonzódott a fiúhoz,de még nem akarta magának sem bevallani.
Közeledett a karácsony, s ő egy sálat kötött ajándékba a fiúnak, mert mindig idegesítette, hogy a hideg télben ki van a nyaka. Pörölt is vele miatta, mire kibökte a fiú, hogy nincs egy sálja sem.
Elérkezett az ünnep...nagyon beteg volt azon a karácsonyon...begyulladt a karjában az ínszallag.Még fogni sem bírt,nemhogy erőt fejtsenki.
